Szent László emlékév tiszteletére új emlékbélyeg jelent meg!
A Magyar Posta szelvényes forgalmi bélyeg kibocsátásával köszönti a Szent László-emlékévet. Az Üzenet bélyegem IV. – Belföld35 forgalmi bélyeghez kapcsolódó szelvényen az emlékév emblémája látható. A bélyeg Benedek Imre, a kapcsolódó szelvény Gábor Tamás tervei alapján a Pénzjegynyomdában készült 175 000 példányban. Az újdonság augusztus 15-től kapható
I. (Szent) László (1040 k. Krakkó környékén – Nyitra, 1095. július 29.) I. Béla magyar király és Piast Richeza lengyel hercegnő másodszülött fia. 1077-től magyar, 1091-től haláláig horvát király, a középkori lovagi eszményt megtestesítő uralkodó, aki 18 éves országlása során kiemelkedőt alkotott a törvényhozás, az egyházszervezés és a hadászat terén, és akiről számos legenda is született.
2017 Szent László-emlékéve, amikor a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulójára emlékezünk. Az emlékév célja felhívni a figyelmet arra, hogy Szent László a keresztény egység jegyében kapcsolta össze a közép-európai nemzeteket. Személye erős kötelék Közép-Európa népei között, hiszen Lengyelországban született, Erdély védőszentje, a zágrábi püspökség alapítója és Nyitrán halt meg. Az emlékév alkalmat adhat, hogy a térség államai a történelmi hagyományokra alapozva hatékony együttműködést alakítsanak ki.
Trónra lépésének körülményeit nagymértékben meghatározta, hogy a XI. század végén még nem volt egyértelmű a magyar uralkodók esetében az elsőszülött fiú trónöröklési joga, ezért az utódlást gyakran harc döntötte el a lehetséges örökösök között – László hercegként apja, Béla mellett, illetve később bátyját, Gézát támogatva fontos szerepet játszott hatalomra kerülésükben. Lászlónak uralkodása kezdetén ismét meg kellett szilárdítani hatalmát I. András fiával, Salamonnal szemben.
Uralkodása során nem csak hadvezéri érdemeket szerzett, hanem három törvénykönyvet is alkotott, melyek egyrészt a keresztény vallás helyzetének megszilárdítására, másrészt a tulajdon védelmére törekedtek. Szent László azt is felismerte, hogy lezárult a magyar egyház első, missziós korszaka, ezért a krisztianizációban kiemelkedő szerepet játszó személyeket 1083-ban szentté avattatta: az államalapító István királyt, valamint annak fiát, Imre herceget, Gellért püspököt és két zobori remetét, Andrást és Benedeket. Eljárása erősítette külpolitikai koncepcióját, miszerint a Magyar Királyságot önálló szentjei révén méltó hely illeti meg a keresztény államok közösségében. Mindemellett adományaival, új alapításaival és a püspöki szervezet továbbfejlesztésével is gyarapította és erősítette a magyarországi egyházat.
A magyarság számára sorsfordító volt Szent László király uralkodása, ő tette erős állammá és meghatározó európai tényezővé Magyarországot, és ekkor vált valóra István király álma: a keresztény Magyarország. A válságon felülkerekedve a peremterületeken is kialakította a világi és egyházi szervezeteket, sikeresen visszaverte a besenyő (kun) támadásokat és utolsó éveiben aktív külpolitikát folytatva a horvát korona megszerzésével jelentős külpolitikai sikert ért el, aminek köszönhetően a Magyar Királyság a közép-európai régió meghatározó hatalmi tényezőjévé nőtte ki magát.
1192. június 27-én III. Béla – pápai jóváhagyással – szentté avatta neves elődjét, koponyaereklyéjének pedig hermát készíttetett. Ennek utódja ma Győrben található meg, ami hazánk harmadik legértékesebb nemzeti ereklyéje. Árpád-házi László királyt a mai napig egyik legjelentősebb királyunkként tartjuk számon. Nagyváradi sírhelye európai meghatározó zarándokhely volt évszázadokon át, Szent László mellé temetkezett többek között Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár is. A néphagyomány Szent Lászlót Szűz Mária választott vitézének is nevezi, azon hagyomány alapján, amely a lovagkirály fogantatását Szent István augusztus 15-i ország-felajánlásához köti. Szűz Mária István király kérését meghallgatva küldte hazánknak Szent Lászlót. Emlékét számos szobor, intézmény- és településnév őrzi.
Forrás: Posta
style="display:block"
data-ad-client="ca-pub-6935274628036882"
data-ad-slot="3184055459"
data-ad-format="auto">
Saint Ladislaus memorial year
Magyar Posta is issuing a definitive stamp with a label to mark the Saint Ladislaus Memorial Year. The emblem of the Memorial Year can be seen on the label attached to the definitive stamp Your Own Message Stamp IV – Domestic 35. The stamp was designed by Imre Benedek and the label attached to it by Tamás Gábor, and 175,000 copies were produced by the printing company Pénzjegynyomda.
(Saint) Ladislaus I (c.1040, near Cracow – 29 July 1095, Nyitra) was the second son of King Béla I of Hungary and Princess Richeza Piast of Poland. He was King of Hungary from 1077 and King of Croatia from 1091 until his death, and was a ruler embodying the medieval ideal of chivalry, who gained distinction in the areas of law-making, church organisation and warfare during his 18-year reign. A number of legends commemorate him.
The 2017 Saint Ladislaus Memorial Year commemorates the 940th anniversary of the knight king’s accession to the throne and the 825th anniversary of his canonisation. The aim of the Memorial Year is to draw attention to Saint Ladislaus joining the nations of Central Europe together in the spirit of Christian unity. Ladislaus is a strong bond between the peoples of Central Europe as he was born in Poland, is the patron saint of Transylvania, was the founder of the see of Zagreb and died in Nyitra (today Nitra, Slovakia). The Memorial Year provides an occasion for the states of the region to nurture effective cooperation based on historic traditions.
The circumstances of his becoming king were to a large extent determined by the fact that at the end of the 11th century the right of succession to the throne of the first-born son was not clear among Hungarian monarchs, and thus succession was often decided by conflict between potential heirs. While he was still a duke, Ladislaus supporting his father Béla and later his brother Géza played an important role in their coming to power. At the start of his reign, Ladislaus had to consolidate power against the son of Andrew I, Solomon.
During his reign he was noted not only for his achievements as a military leader but also for introducing three legal codes that on the one hand strove to secure the position of Christianity and on the other to protect property. Saint Ladislaus also recognised that the first missionary period of the Hungarian Church has ended, and for this reason he had the individuals who played an outstanding role in Christianisation canonised in 1083: the founder of the state, King Stephen, and his son Prince Emeric, Gerard, Bishop of Csanád, and two hermits on Mount Zobor, Andrew and Benedict. This process reinforced his foreign policy concept in which the Kingdom of Hungary had a rightful place in the community of Christian states by virtue of the country’s own independent saints. Through his endowments, new foundations and continuing development of the episcopal structure, he built and strengthened the Church in Hungary.
The reign of Ladislaus I was crucial for the Hungarians because he made Hungary a powerful state and an influential factor in Europe. It was then that the dream of Stephen I, a Christian Hungary, became a reality. Overcoming the crisis, secular and ecclesiastical organisations were set up in the outlying areas, attacks by the Pechenegs (Cumans) were repelled and, pursuing an active foreign policy in his last years, the acquisition of the Croatian crown marked a major success in this area. This enabled the Kingdom of Hungary to become an important influence in the power relations of the region.
On 27 June 1192, Béla III, with the pope’s blessing, canonised his famous predecessor and prepared a reliquary for his remains, whose successor is now held in Győr cathedral. This is Hungary’s third most precious national relic. Ladislaus I of the House of Árpád is still considered to be one of the country’s most important kings. His tomb in Nagyvárad (today Oradea, Romania) has been a place of pilgrimage in Europe for centuries. Among others, the King of Hungary and Holy Roman Emperor Sigismund of Luxemburg asked to be buried next to Saint Ladislaus. His memory is preserved by the names of countless institutions, places and statues.
Source: Post
