1. MAGYAR - JELES MAGYAROK – 200 ÉVE SZÜLETETT BARABÁS MIKLÓS - Bélyeg rendelési kód: F2010/016
2. ENGLISH - FAMOUS HUNGARIANS BICENTENARY OF MIKLÓS BARABÁS’S BIRTH - Order code of the stamp: F2010/016
3. GERMAN - NAMHAFTE UNGARN VOR 200 JAHREN WURDE MIKLÓS BARABÁS GEBOREN - Die Bestellnummer Der Marke: F2010/016
1. MAGYAR - JELES MAGYAROK – 200 ÉVE SZÜLETETT BARABÁS MIKLÓS
A Magyar Posta alkalmi bélyeg kibocsátásával köszönti Barabás Miklós születésének 200. évfordulóját.
Barabás Miklós (Márkusfalva/Márkosfalva [később Kézdimárkosfalva, ma románul: Mărcuşa] 1810. február 10. – Budapest, 1898. február 12.) festő, a magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere, az MTA levelező tagja.
Szegény család sokadik gyermekeként született. Édesapja Barabás János, édesanyja Gaál Therézia. A nagyenyedi kollégiumban tanult és már fiatalon arcképfestéssel foglalkozott. Diákévei alatt sokat nélkülözött, de minden nyomorúságáról megfeledkezett, amikor rajzolhatott. A sikerek mellett ez szerény megélhetést is nyújtott számára. Egyre inkább erősödött benne a művészet iránt érzett szeretet, s 1828-ban Kolozsvárra ment, ahol Gentiluomo, egy olasz festő lett a mestere, akitől az olajfestés alapjait tanulta meg. Tudásvágya később Bécsbe vitte, ahol a Képzőművészeti Akadémián tanult tovább. Nagy szegénységben élt itt, de erős akaratával, és a festészet iránt érzett eltökélt szeretete segítségével átvészelte a nélkülözések nehéz időszakát.
1830-ban visszatért Kolozsvárra, ahol portréfestéssel kezdett foglalkozni, majd Bukarestbe került, ahol divatos arcképfestőként ért el sikereket, és munkáival már sok pénzt keresett. Így módjában állt régi vágyát megvalósítani, és Olaszországban folytatta tanulmányait. 1834-ben a velencei képtárak gyakori látogatója volt. Egész nap vázlatokat készített, gyors akvarellekben regisztrálta magának a nagy elődök kompozíciós elveit, színharmóniáit, formavilágát. Idővel Bolognába, Firenzébe és Rómába ment, de eljutott a napfényes Nápolyba is, és tapasztalatokkal gazdagon, feltöltekezve érkezett haza 1835-ben.
Első sikerét 1835-ben Pesten aratta, amikor bemutatta Veronese: Európa elrablása című festményéről Velencében készített másolatát. Ettől kezdve ő lett az egyik legkeresettebb magyar arcképfestő. Évről évre igen sok kiváló ember arcképét készítette el, pl.: Wesselényi Miklós, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Széchenyi István és Arany János.
1840-ben Pesten telepedett le, majd 1841-ben feleségül vette Bois de Chesne Zsuzsannát. Innentől fogva az anyagi gondoktól már teljesen mentesült, így kizárólag a festészetnek szentelhette életét. Műtermében visszavonultan, és elmélyülten alkotott hosszú időn keresztül. Számos finom hangulatú, igazi biedermeier zsánerképet és tájképet festett. Bámulatos volt vizuális memóriája.
A Képzőművészeti Társulat kezdeményezője és 1862-től haláláig az elnöke volt. 1867-ben Pest városának képviselőjévé választották. A 19. századi Magyarország tehetséges, tanult és keresett portréfestője, nemzetünk számos jeles egyéniségét megfestette. Egyes életképeivel a kor hangulatát tükrözte, mely csak tovább növelte népszerűségét. 1877-ben zajos külsőségek közepette ünnepelték meg ötvenéves művészi jubileumát, ám ezt követően is még hosszú időn keresztül festett fiatalos buzgalommal. 1896-ban a Millenniumi kiállítás aranyérmét kapta. 1898. február 12-én hunyt el. (Forrás: hu.wikipedia.org)
Az alkalmi bélyegen Barabás Miklós Önarckép (1841) c. alkotása, az alkalmi borítékon pedig Velence alkonyatkor (1834) c. festményének részlete látható. Mindkét mű a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének féltett kincse. Az alkalmi bélyegzőn egy festő elmaradhatatlan kellékei közül a paletta és az ecsetek babérkoszorúba foglalt kompozíciója található.
Forrás: Magyar Posta
2. ENGLISH - FAMOUS HUNGARIANS BICENTENARY OF MIKLÓS BARABÁS’S BIRTH
Magyar Posta is commemorating the 200th anniversary of the birth of Miklós Barabás by issuing a special stamp.
Miklós Barabás (Márkusfalva/Márkosfalva [later Kézdimárkosfalva, today Mărcuşa, Romania] 10 February 1810 – Budapest, 12 February 1898) was a painter, the most outstanding master of the Hungarian Biedermeier, and a corresponding member of the Hungarian Academy of Sciences. He was born into a poor family, one of many children.
His father was János Barabás and his mother was Therézia Gaál. He studied at the Nagyenyed College and took up portraiture at a young age. He endured great hardships while he was a student, but he forgot all his misery when he could draw. In this way he had some successes and also made a modest living. His love of art grew stronger and stronger, and in 1828 he went to Kolozsvár (now Cluj, Romania), where he learnt the basics of oil painting from an Italian master Gentiluomo.
The thirst for knowledge took him to Vienna, where he attended the Academy of Fine Arts. He lived in extreme poverty but his strong will and unfailing devotion to painting helped him through these hard times. In 1830 he returned to Kolozsvár, where he began portrait painting, and then moved to Bucharest, where he achieved success as a fashionable portrait painter, earning considerable sums with his works. This enabled him to make his old wish to further his studies in Italy come true. In 1834 he was a frequent visitor to the Venetian galleries. All day long he made quick watercolour sketches capturing the principles of composition, colours and forms of the great masters. Later he went to Bologna,
Florence and Rome as well as sun-drenched Naples, returning to Hungary in 1835 full of new experiences. He reaped his first success in Pest in 1835 when he showed his copy of Veronese’s The Rape of Europa, which he painted in Venice. From then on he became one of the most sought after Hungarian portrait painters. Every year he painted the portraits of many eminent figures such as Miklós Wesselényi, Mihály Vörösmarty, Sándor Petőfi, István Széchenyi and János Arany. In 1840 he settled in Pest and in 1841 married Zsuzsanna Bois de Chesne. From this onwards his financial worries were a thing of the past and he could devote his life entirely to painting. He withdrew into his studio and became totally immersed in his creative work for a long time. He painted countless true Biedermeier genre paintings and landscapes with refined moods.
His visual memory was astounding. He was the initiator of the Society of Fine Arts and from 1862 until his death he was its president. In 1867 he became a Member of Parliament, representing Pest. This talented, erudite and sought after portrait painter captured the likenesses of many of the country’s great personalities of the 19th century. Some of his genre paintings reflected the spirit of the age, which further enhanced his popularity. In 1877 the fiftieth anniversary of his artistic career was exuberantly feted, and even after that he painted with youthful zeal for a long time. In 1896 he won a gold medal at the Millennium exhibition. He died on 12 February 1898. (Source: hu.wikipedia.org)
The special stamp features Miklós Barabás’s Self-Portrait (1841) while on the first day cover there is a detail of his painting Venice at Dusk (1834). Both works are prized pieces in the collection of the Hungarian National Gallery. The design of the special postmark is a composition of the indispensable tools of an artist, a palette and brushes, surrounded by a laurel wreath.
3. GERMAN - NAMHAFTE UNGARN VOR 200 JAHREN WURDE MIKLÓS BARABÁS GEBOREN
Die Magyar Posta begeht den 200. Jahrestag der Geburt von Miklós Barabás mit der Ausgabe einer Sonderbriefmarke.
Miklós Barabás (Márkusfalva/Márkosfalva [später Kézdimárkosfalva, heute rümänisch: Mărcuşa] 10. Februar 1810 – Budapest, 12. Februar 1898) Maler, größter Meister der ungarischen Biedermeiermalerei, korrespondierendes Mitglied der Ungarischen Akademie der Wissenschaften (MTA).
Er stammt aus einer kinderreichen und armen Familie. Sein Vater war János Barabás, seine Mutter Therézia Gaál. Er studierte am Kollegium von Nagyenyed und beschäftigte sich bereits in sehr jungen Jahren mit Porträtmalerei. Während seiner Studentenzeit musste er viel darben, aber er vergaß all sein Elend, wenn er malen durfte. Neben den Erfolgen sicherte ihm dies auch ein bescheidenes Auskommen.
Seine Liebe zur Kunst wurde immer stärker und 1828 reiste er nach Klausenburg (Kolozsvár), wo Gentiluomo, ein italienischer Maler, sein Meister wurde, von dem er die Grundlagen der Ölmalerei erlernte. Sein Wissensdrang brachte in später nach Wien, wo er sein Studium an der Akademie der bildenden Künste fortsetzte. Hier lebte er in großer Armut, aber sein starker Wille und seine entschlossene Liebe zur Kunst halfen ihm, die schwere Zeit voller Entbehrungen zu überstehen.
1830 kehrte er nach Klausenburg zurück und begann sich mit Porträtmalerei zu beschäftigen. Später gelangte er nach Bukarest, wo er als moderner Porträtmaler sehr erfolgreich war und mit seinen Werken bereits viel Geld verdiente. So war es ihm vergönnt, seinen sehnlichsten Wunsch zu verwirklichen und seine Studien in Italien fortzusetzen.
1834 war er häufiger Besucher der Gemäldegalerien von Venedig. Den ganzen Tag fertigte er Skizzen, in geschwinden Aquarellen registrierte er für sich die Kompositionsgrundsätze, die Farbharmonien und die Formwelt der großen Vorgänger. Nach gewisser Zeit reiste er nach Bologna, Florenz und Rom, aber er kam auch in das sonnige Neapel. 1835 kehrte er reich an Erfahrungen, gestärkt nach Hause zurück.
Seinen ersten Beifall erntete er 1835 in Pest, als er seine in Venedig gefertigte Kopie des Gemäldes von Veronese „Der Raub der Europa“ präsentierte. Von dieser Zeit an war er einer der populärsten ungarischen Porträtmaler. Von Jahr zu Jahr fertigte er das Porträt sehr vieler ausgezeichneter Männer, wie z. B.: Miklós Wesselényi, Mihály Vörösmarty, Sándor Petőfi, István Széchenyi undJános Arany.
1840 ließ er sich in Pest nieder und 1841 heiratete er Zsuzsanna Bois de Chesne. Von dieser Zeit an war er bereits von allen finanziellen Sorgen befreit, so konnte er sein Leben ausschließlich der Malerei widmen. Er zog sich zurück in sein Atelier und schaffte vertieft lange Zeit hindurch. Er malte zahlreiche echte Biedermeier-Genre- und Landschaftsbilder von feinem Ambiente. Sein visuelles Gedächtnis war bewundernswert.
Er war Initiator und von 1862 Präsident der Gesellschaft der bildenden Künste.
1867 wurde er zum Abgeordneten der Stadt Pest gewählt. Der talentierte, geschulte und populäre ungarische Porträtmaler des 19. Jahrhunderts malte zahlreiche hervorragende Persönlichkeiten unserer Nation. Einige seiner Genrebilder spiegeln das Ambiente der Epoche wider, wodurch seine Popularität nur noch weiter anstieg. 1877 feierte man in groß angelegtem Rahmen sein fünfzigjähriges Künstlerjubiläum, aber anschließend daran malte er noch viele Jahre hindurch mit jugendlichem Eifer. 1896 erhielt er die Goldmedaille der Millennium-Ausstellung. Er starb am 12. Februar 1898. (Quelle: hu.wikipedia.org)
Auf der Sonderbriefmarke ist Miklós Barabás' Werk „Selbstbildnis“ (1841), auf dem Sonderumschlag ein Ausschnitt seines Gemäldes „Venedig in der Dämmerung“ (1834) zu sehen. Beide Werke zählen zu den wohl behüteten Schätzen der Sammlung der Ungarischen Nationalgalerie. Auf dem Sonderstempel sind die Palette und die Pinsel als unerlässliche Requisiten eines Malers dargestellt, komponiert in Form eines Lorbeerkranzes.
