1. MAGYAR - 100 éve született Szeleczky Zita Bélyeg vásárlás >>
2. ENGLISH - Zita Szeleczky was born 100 years ago Order stamp >>
1. MAGYAR - 100 éve született Szeleczky Zita
A Magyar Posta alkalmi bélyeg kibocsátásával köszönti a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével és a Magyar Örökség-díjjal posztumusz kitüntetett Szeleczky Zita színművésznő (1915–1999) születésének századik évfordulóját. A bélyegen és a hozzátartozó borítékon a művésznő portréja, az alkalmi bélyegzőn pedig aláírása látható. A bélyeget Kara Orsolya grafikusművész tervei alapján 60.000 példányban a Pénzjegynyomda gyártotta. Április 10-től kapható az ország nagyobb postáin, valamint a Filapostán, de megrendelhető a Magyar Posta internetes áruházából is.
Szeleczky Zita pályafutása alatt itthon (1944-ig) hatvan, az emigrációban tizenöt színműben lépett fel, huszonhat magyar és egy olasz–magyar film női főszerepét alakította. 1937-ben diplomázott a Színművészeti Akadémián. A Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes tagja lett (1936-41). 1939-ben Farkas–Ratkó-díjat kapott. 1942-43-ban a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, ahol Huszka Jenő Mária főhadnagy című darabját mutatták be, partnere Sárdy János volt. 1944 elején a Madách Színházban vendégszerepelt. 1944 őszén ismét a Nemzeti szerződtette. 1945-ben elhagyta az országot. A népbíróság távollétében elítélte háborús magatartása miatt, egyebek közt azért, mert 1944 novemberében egy ún. „Hungarista Est” keretében elszavalta a Föl a szent háborúra! című, az orosz támadás elleni védekezésre buzdító Petőfi-verset, amit a rádió is közvetített. Ausztriában és Olaszországban élt, majd 1948-ban Argentínába költözött, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt. 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, ahol a könnyed műfajba tartozó művek mellett előadták a Bánk bánt és Az ember tragédiáját is. Fellépett emigráns német színházak előadásain. 1949-74 között számtalan alkalommal megfordult Dél-Amerikában, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, s a szépséges szülőhaza gyönyörű tájait, csodás emlékeit tárta hallgatósága elé, szívvel, érzéssel, megejtő varázzsal, ugyanakkor mély fájdalommal, de soha ki nem hunyó reménysugárral, megrázó erővel, mégis megannyi bájjal és szépséggel. Egyszemélyes előadásai során prózát mondott, verseket szavalt, vagy épp népdalokat, magyar nótákat és tréfákat adott elő.1962-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol Wass Alberttel szinte azonnal felvette a kapcsolatot. Levelezésükből kiderül, hogy a későbbiekben az egyetemes magyar ügy szolgálatában végzett munkájukban szorosan együttműködtek. Több hanglemezt is kiadott. Emigrációs előadóművészi tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette. 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1947-es koholt vádak alól, és teljes rehabilitációban részesítette. 1998 őszén hazatelepült. Hatalmas ívű pályája a nemzet legnagyobb színészei közé sorolja, ám mivel magyarságmentő misszióját nagyrészt hazájától távol végezte, idehaza méltatlanul keveset tudnak róla. (Forrás: szineszkonyvtar.hu, Vitéz Jávor Zoltán kézirata)
Forrás: Posta
2. ENGLISH - Zita Szeleczky was born 100 years ago
Magyar Posta is issuing a special stamp to commemorate the 100th anniversary of the birth of actress Zita Szeleczky (1915–1999), Commander of the Order of Merit of the Republic of Hungary and posthumous holder of the Hungarian Heritage Award. The stamp and the accompanying first day cover feature the portrait of the actress, while her signature has been used for the special postmark. Sixty thousand copies of the stamp designed by the graphic artist Orsolya Kara were produced by the Pénzjegynyomda printing company. The new stamp will be available at large post offices and Filaposta in Hungary from 10 April, but may also be purchased from Magyar Posta’s webshop.
Zita Szeleczky appeared in sixty plays during her career in Hungary up to 1944 and fifteen productions after she emigrated. She also played the leading lady in twenty-six Hungarian films and in one Italian-Hungarian co-production. In 1937 she graduated from the Academy of Dramatic Arts. She obtained a scholarship at the National Theatre and then became a member of the company from 1936 to 1941. In 1939 Szeleczky was awarded the Farkas–Ratkó Prize. In 1942-43 she contracted with Budapest’s Metropolitan Operetta Theatre, where she premièred in Jenő Huszka’s Lieutenant Mary with János Sárdy as her partner. In early 1944 she performed as a guest actress in the Madách Theatre before rejoining the National Theatre in the autumn of the same year. In 1945 she left Hungary. Szeleczky was tried in absentia by the People’s Court for her activities during the War, which included giving a recital of a Petőfi poem Föl a szent háborúra! (Rise to the Holy War!) in November 1944 at a “Hungarist” evening, a call to arms encouraging resistance to the Russian attack, that was broadcast on the radio. She lived in Austria and Italy before moving to Argentina in 1948, where initially she performed in the productions of the Hungarian Drama Society. In 1951 she founded the Argentinian Hungarian National Theatre, which focused on lighter plays but also performed serious Hungarian dramas such as Bánk bán and The Tragedy of Man. The famous actress also appeared in performances by emigrant German theatres. Between 1949 and 1974 she visited South America, the United States of America, Canada and Australia on numerous occasions, telling her audience of the beautiful landscapes and her precious memories of her marvellous homeland. Her heartfelt and emotional accounts were enchanting yet at the same time were filled with deep sorrow, never dying hope and enormous strength, charm and beauty. During her onewoman shows she recited poetry and prose, sang folk songs and Hungarian melodies, and told jokes. In 1962 she moved to the United States of America, where she very soon came into contact with the Transylvanian writer Albert Wass. Their correspondence reveals the close cooperation that developed between them in promoting the universal Hungarian cause thereafter. She also released a number of records, and her activities as a performing artist in emigration broadened into a cultural mission. In 1993 the Hungarian Supreme Court cleared her of the trumped-up charges levelled at her in 1947 and fully exonerated her. She moved back to Hungary in the autumn of 1998. Her tremendous career made her one of the greatest Hungarian actresses but, as most of her work was done to protect Hungarians abroad, in Hungary she did not win the wide recognition she deserved. (Source: szineszkonyvtar.hu, manuscript of Zoltán Jávor)
