style="display:block"
data-ad-client="ca-pub-6935274628036882"
data-ad-slot="5080017051"
data-ad-format="auto">
2018 új magyar postabélyeg jelent meg
Szent István Csatahajó emlékére bélyeg blokk
A Magyar Posta alkalmi bélyegblokk kibocsátásával emlékezik meg a SZENT ISTVÁN csatahajóról. A sorszámozott blokk Benedek Imre grafikusművész tervei szerint az ANY Biztonsági Nyomdában készült 70 000 perforált és 2000 vágott példányban. Az újdonság 2018. június 29-től kapható.
100 évvel ezelőtt az első világháború utolsó hónapjait éltük, mindkét oldal egyre elszántabban és elkeseredettebben küzdött a győzelemért. Az antant az Adriai-tengert az Otrantói-szorosnál lezárva tartotta, amivel megakadályozta, hogy a központi hatalmak hajói déli irányba kihajózhassanak a Földközi-tenger felé. Ezt a hajózárat 1917-ben egyszer már sikeresen feltörték, de az elzárást az antant ismét visszaállította.
Az 1918-ban indított új hadművelet célja – amelyben az Osztrák–Magyar Monarchia teljes flottája részt vett – az volt, hogy az Otrantói-szoros elzárását ismét feltörje és tőrbe csalja az antant adriai erőit. A hadművelet a június 9-i holdtalan éjszakán indult, amikor a Monarchia erői két csoportra osztva futottak ki a tengerre. A második csoport tagja volt a SZENT ISTVÁN csatahajó.
A magyar történelem egyetlen csatahajójának elkészítése 1912 januárjában, a fiumei Ganz Danubius hajógyárban kezdődött meg, mely munka két és fél esztendőt vett igénybe. A méreteket jól jelzi, hogy a munkálatok megkezdése előtt új sólyateret kellett építeni, mert a korábbi nem volt alkalmas ilyen hatalmas méretű – mintegy 150 méter hosszú és 20 000 tonna vízkiszorítású – hajó építésére.
A SZENT ISTVÁN volt az egyik első olyan csatahajó, amelyet tornyonként három, 305 mm-es löveggel szereltek fel. A hajó fő fegyverzetét ezek a lövegek – a négy toronyban összesen tizenkettő – alkották, de az egymás felett elhelyezett ágyútornyok itt még stabilitási problémákat okoztak. Később a háromlöveges toronyelrendezés lett a minta az amerikai haditengerészet csatahajóinál is. A két hajócsavarral rendelkező hadihajó maximális sebessége 20,4 csomó (38 km/h) volt.
Bár a hajó már 1915 novemberétől szolgálatban állt, a háború java részét Póla kikötőjében töltötte, és leeresztett horgonnyal elsősorban légvédelemi feladatokat látott el – első küldetésére egészen a már említett 1918. június 9-i éjszakáig kellett várnia. A kötelék azonban műszaki probléma miatt csak egyórás késéssel tudta elhagyni a pólai hadikikötőt, ami azt jelentette, hogy világosban is haladniuk kellett. A hajnali fényben a Monarchia hajóit két olasz tengeralattjáró-elhárító motorcsónak észrevette, meg tudták őket közelíteni, és június 10-én 3 óra 31 perckor két torpedóval sikeresen el is találták a SZENT ISTVÁN csatahajót. A detonációkat követően több órás küzdelem kezdődött a fennmaradásért, amely sajnos sikertelen volt – végül a hajó átfordult és perceken belül elsüllyedt. Legénysége 1087 főből állt, 85 matróz és 4 tiszt vesztette életét.
Ez a kudarc romba döntötte az osztrák–magyar hadiflotta utolsó, legnagyobb szabásúra tervezett tengeri hadműveletét. A SZENT ISTVÁN tragédiája után a Monarchia flottája többé már nem futott ki a tengerre.
style="display:block"
data-ad-client="ca-pub-6935274628036882"
data-ad-slot="5080017051"
data-ad-format="auto">
In memory of the battleship Saint Stephen
Magyar Posta is issuing a commemorative souvenir sheet in remembrance of the battleship SMS Saint Stephen (Szent István in Hungarian). Seventy thousand perforated and two thousand imperforated copies of the numbered souvenir sheet designed by the graphic artist Imre Benedek were produced by ANY Security Printing Company.
A hundred years ago the last months of the First World War were drawing to a close and both sides were fighting more and more determinedly and desperately for victory. The Entente sealed off the Adriatic Sea at the Strait of Otranto preventing the ships of the Central Powers from moving southward towards the Mediterranean Sea. This blockade had already been broken in 1917 but the Entente managed to re-impose it.
The goal of the new operation launched in 1918, in which the entire fleet of the Austro-Hungarian Monarchy took part, was to break the blockade of the Strait of Otranto and to trap the Entente’s naval forces in the Adriatic. The operation was launched on the moonless night of 9 June when the forces of the Monarchy divided into two groups moving out to sea. The SAINT STEPHEN was part of the second group.
The construction of the only battleship in Hungarian history started in January 1912 in the Ganz Danubius ship factory in Fiume (today Rijeka). It took two and a half years for the vessel to be completed. The fact that a new slipway had to be built prior to starting the works is an indication of its size as the existing one was not suitable for such a large ship, which was about 150 metres long and had a displacement of 20,000 tons.
SMS SAINT STEPHEN was among the first battleships equipped with three 305 mm guns in each turret. The main weapons of the ship consisted of these guns, altogether twelve in the four turrets, but the gun turrets placed one over another caused problems of stability. Later, triple gun turrets became the model for the battleships of the American Navy as well. The Saint Stephen had two propellers and a maximum speed of 20.4 knots (38 km per hour).
Although the ship entered service in November 1915, she spent most of the war at anchor in the port in Pola (today Pula) performing mainly anti-aircraft duties. She had to wait for her first mission until the aforementioned night of 9 June. Due to technical problems, however, the convoy could only leave the military base at Pola with an hour’s delay, which meant that the ships had to proceed after dark as well. In the dawn light two Italian anti-submarine motor boats spotted the Austro-Hungarian ships and managed to approach them. The battleship SAINT STEPHEN was hit by two torpedoes at 3.31 am on 10 June. After the detonations, a several hour-long struggle to save the ship began, which unfortunately was not successful. In the end the ship capsized and sank within minutes. Its crew consisted of 1,087 persons, of which 85 sailors and 4 officers lost their lives.
The failure destroyed the last and largest planned Austro-Hungarian naval marine operation. After the tragedy of the battleship SAINT STEPHEN, the monarchy’s fleet did not put to sea again.
